Degu tartási útmutató

A deguk megfelelő tartással akár 6-10 évet is élhetnek, ezért hosszútávra kell tervezni velük.

Legalább 3-4 fős csapat érzik igazán jól magukat, magányosan boldogtalanok és bánatukban meg is betegedhetnek. A legstabilabbak a vegyes csapatok, ahol egy ivartalan hímmel él több nőstény. Azonos nemű társítás esetén jobb nőstényeket választani, a hímek ritkán élnek harmonikusan együtt.

Amikor új deguk kerülnek a lakásba, hogy később majd beszokjanak a csapatba, akkor előbb minimum két hét karantént szükséges tartani, ami azt jelenti, hogy másik légtérben kell elhelyezni a ketrecüket, nem találkozhatnak a meglévő degukkal. Így elkerülhető, hogy egy esetleges fertőző betegséget átadjanak egymásnak. Tünetrejtő állatok, egy-két hét is kellhet, hogy látható tünetek jelentkezzenek, ha volt lappangó betegségük. A karantén lejárta után, ha egészségesnek bizonyulnak, akkor elkezdődhet a fokozatos összeszoktatás.

Eleinte elég csak egymás mellé helyezni a két ketrecet és naponta cserélgetni egy kis almot, bújókat, hogy szokják a másik szagát, jelenlétét. Pár órára a deguk is helyet cserélhetnek, de véletlen se találkozzanak ebben a fázisban. Ha már nem mutatnak ellenséges viselkedést, akkor egy mindannyiuk számára ismeretlen terepen össze lehet őket engedni. Nagyon figyelni kell rájuk, és komoly harc esetén szétválasztani az összeugró feleket. A dominancia kimutatása, erőszakosabb kurkászás, párzás imitálása belefér, ez része az összeszoktatásnak. Ha itt is minden rendben van, akkor találkozhatnak ismerős terepen is, majd legvégül egy ketrecbe költözhetnek. A legtöbb esetben az összeszoktatás egy hosszabb folyamat, pár hetet vagy hónapot is igénybe vehet, nagyon ritka, hogy azonnal elfogadják egymást. Nem szabad kapkodni, az ő tempójukban kell haladni. Megéri ennyit várni, hogy aztán boldog csapatban élhessék le az életüket.

Nekik szekrényméretű ketrecre van szükségük a hatalmas a mozgásigényünk miatt. Két degunak legalább 100x60 cm alapterületű és 120 cm-nél magasabb ketrec való, legfeljebb 1,5 cm-es rácstávolsággal. Több teljes szintnyi polc szükséges bele, mert a kis polcokat nem tudják biztonsággal használni, leeshetnek és megsérülhetnek, ezért 50 cm-nél ne legyen nagyobb szintkülönbség. Előny, ha nagyok az ajtók, mert így könnyebb takarítani és barátkozni a degukkal.

Nagyon szeretnek szaladgálni, ezért egy minimum 40 cm átmérőjű, zárt futófelületű, nem ollós kialakítású kereket is el kell helyezni a ketrecükben. A futótányért is szívesen használja sok degu, akár kerék mellett ez is lehet a lakhelyükön.

Vastagon javasolt almozni, hogy kiélhessék az ásási ösztöneiket. Pormentes, puha almot érdemes választani, hogy kényelmes legyen nekik és ne betegedjenek meg. A kemény almok talpfekélyt okozhatnak, a porosak, illatosítottak pedig légúti gondokat.  

A ketrecükben sok elbújási lehetőséget kell biztosítani, ezek lehetnek házikók, csövek, függőágyak. Legalább annyi bújójuk legyen, ahány degu él együtt, bár ritkán vonulnak el egymás elől, szívesebben alszanak egy kupacban.

Csincsillahomokkal tartják tisztán a bundájukat, másfajta homok vagy víz nem alkalmas erre, megbetegedhetnek tőle. Általában szeretnek a homokba pisilni, ezért akár WC-ként is használható, de ilyenkor gyakran kell cserélni és több homokozót is be lehet tenni. Ha túl gyorsan összekoszolják, nehézkes tisztán tartani, akkor elég, ha napi egy órára kapják meg a ketrecbe vagy kint játékidőben.

18-27 fok között érzik jól magukat a deguk, nagyobb hőségben rövid időn belül, minden előjel nélkül meghalhatnak, hidegebben pedig lebetegedhetnek. A ketrecüket egy világos, de tűző naptól és huzattól védett helyre kell rakni.

Egy biztonságos szobában naponta lehet játszani velük, hagyni, hogy még többet futkározhassanak és közös időt tölthessenek a gazdival. Rágcsálók, szó szerint bármit megrágnak, ezért a vezetékeket, szobanövényeket, egyéb veszélyes, esetleg értékes tárgyakat el kell barikádozni vagy másik helyiségbe vinni. Fürgék és mindig van valami fontos tennivalójuk, de ha nyugodtan, türelmesen ül közöttük a gazdi, akkor hamar összebarátkoznak. Megfogni lassan, szemből vagy oldalról közelítve lehet őket, hogy ne ijedjenek meg. Két kézzel alájuk lehet nyúlni, ha engedik, vagy egy csőbe is szívesen belemásznak, amivel kiemelhetőek a ketrecből. A farkincájukat nem szabad megfogni, mert könnyen leszakad a vége.

Golyós önitatóból isznak, a tálkás vizet túl gyorsan összekoszolnák, felborítanák.

A degu fűevő, a fő tápláléka a széna, ebből mindig friss, korlátlan mennyiséget kell biztosítani. Ez a legjobb fogkoptató is, hiszen nekik a hátsó fogaik is folyamatosan nőnek, amiket csak a széna erős rostjainak az őrlése tud karbantartani. Mellé min. 20% rosttartalmú pelletált tápot kaphatnak, a magos keverékektől tönkremegy az emésztésük és a fogaik. Hajlamosak a cukorbetegségre, emiatt gyümölcsöket se ehetnek. A legjobb nasik nekik a szárított gyom-, gyógy- és fűszernövények, például a pitypang.

Fogyás, betegségre, sérülésre utaló jel, furcsa viselkedés esetén egzotikus szakállatorvoshoz kell fordulni, ő tudja csak szakszerűen ellátni a degukat.